Tavasszal

Ez volt az egyik vers, ami újra elindított valamit a 2010-es évek közepén. És azokat a verseket is, amik később az első könyvben gyűltek össze.

Tulajdonképpen nem is versnek készült, inkább egy többrészes gondolatsor arról, hogy mi minden fontos is történhet körülöttünk tavasszal.

... és akár beszélsz már egy világnyelven, akár nem, ...
Tanulj virágnyelven! A faiskolában.
(Ez nem vicc, se nem szóvicc.)
Néha hasznos. És szükséges.

TAVASSZAL...

Tavasz van.
De nehogy azt hidd, 
hogy csak a természet miatt van e szónak jelentése.
Sose mulaszd el a fák rügyeit nézni,
madarakkal énekelni,
virágokat öntözni, 
magadat díszbe öltöztetni.

Ne csak nézd, hanem lásd is meg a színeket:
zöldet, bíbort, 
sárgát, kéket, 
pirosat, fehéret.

Az orgona a kertben zenél halkan,
az arany eső alakban hull,       
a sötétből fény lesz,
a nappal növekszik,
és minden átalakul.

Csináld te is, mindet magad,
a természetnél nagyobb úrral
úgysem mulathatsz.
Ha kört rajzolsz, tedd fel az égre,
bele fog férni minden,
a természetet fested,
ő pedig téged.
Nem csak a virágok nyílnak,
és a fák rügyeznek.
Szükségük lesz vízre:
a szirmoknak, a leveleknek, az ágaknak,
de csakis a felszínnek és mindig a látványnak?
Mert öntözd mélyüket,  
azt is, ahonnan nőttek és nőnek, 
hiszen oda kell a legtöbb,
ahol soha nem pihennek. 

Ahogy neked sem szabad.
A természetnek ugyanúgy része vagy.
Ha újjászületik, élj vele és benne!
Ne halogasd, és ne mulaszd el
egyik évben sem tavasszal
a napokat, az órákat, a perceket!
Mert a természettel együtt,
minden évben 
Te is 
újjászülethetsz.