Karácsonykor

KARÁCSONYKOR

Itt hóesésben, ott napsütésben,
tengeren innen és azon is túl,
együtt szalad a nappal az éjjel,
az idő hagyja és hozzájuk simul.

Ha lehetne én is végignézném,
hogyan tárul fel nyugat és kelet,
de a pillanatnak röpke létén
úgy suhannak, mint apró sejtelem.

Egy az éjjel s csak fele a nappal,
de a sötét ma háttérbe szorul,
mert épp egy fénylő csillag mutatja
arcát a Napnak, s az felénk fordul.

Gondolhatnánk, hogy nincs erő benne,
hiszen még éppen csak alig lángol.
De már így is itt hagyott egy jelet,
hogy lassan leomlik minden fátyol.

Minden, amit a sötétség hozott,
halványul s hamarosan elillan;
Hozd el most is nékünk Karácsonykor
a reményt, te fénylő és szent csillag!

Budapest, 2018. december 23.