Itt van a tavasz

 

ITT VAN A TAVASZ

Végre itt van a tavasz,
és csodálattal tölt el
minden apró pillanat.
Bokor s fa újra zöldel,

hogy felfedjék azt a sok
legendát s régi titkot,
miket szellőszárnyakon
hagyott ránk a nap, mikor

tavaly még oly nagy kedvet
és bátorságot adott,
hogy a tél újra messze,
csak messze szaladhatott.


Én rügyeket bámulok.
Főleg gesztenyefáét.
Szóhoz meg alig jutok,
csak érzem, hogy ajándék

látni az élet szobrát,
mi dermedtségből hozza
elő ismét a csodát.
Jobban s egyre csak jobban

zendül fel madárkórus,
ők éneklik naphosszat
a dalt, mire már tódul
betű és szó. S dobban

belülről már egy mondat.
Amit már olyan sokszor
láttam én és hallottam,
hogy azt hihetném: pont most

lesz belőle is közhely.
De végül most sem lett az:
Egy ismeretlen hölgynek
– kit épp velem szemben a

postán, a pultnál láttam –
az alkarján egy olyan
szöveg volt tetováltan,
mi hangosan megszólalt.

Egy üzenet tavaszra,
ami mindent feltár majd:
„Carpe Diem”, hogy hamar
ébredj és élj a mának!