Az utcán

Vissza "Az ezredforduló..." verseihez

AZ UTCÁN

Egyik nap, délután.
Megyek némán az utcán.
Úgy fúj a szél, hogy felém bújik,
Egészen gyorsan a nyakamig.
Így fokozódik minden s mi vagyok,
És lehet, hogy már nem is akarok
Tovább menni az utamon.

De közben...
Gyűlik a sár a talpam alatt.
S egészen hosszan bennem maradt -
Egy érzés, mely ki tudja meddig tart majd.
Úgy süllyednek a mindennapok,
Hogy nem is tudom már merre vagyok.
De várom és látom újra a napot,
S örülök ismét, hogy velem ragyog.

Közben mikor ezt gondoltam,
Nem is tudtam, merre megy az utam.
Nem is fogja tudni senki,
Hisz nem is tudják megfejteni,
Hogy hová iS-tart.