A füzet

Az első bejegyzés és a második vers.
Az első verset már lehet, hogy olvastad. Ha még nem, akkor a Rólam menüpontban megtalálod. 

Sokáig gondolkodtam, hogy mivel lehetne majd kezdeni a honlapot.
Valami nagyon frappáns dologgal? Mert az biztos, hogy figyelemfelkeltő lenne? Vagy valami olyannal, ami éppen aktuális? Főleg úgy, hogy azt gondoltam, hogy bármelyik évben is készül el ez a felület, az indulása majd biztosan tavasszal lesz, így akár egy tavaszi verssel is kezdődhetne ez az egész itteni történet.

Aztán sok minden alakult, változott, az is, ahogy a kezdésről kezdtem el gondolkodni. Főleg azzal a „teherrel”, hogy az indulásnak biztosan jónak kell majd lennie, különben..., nem is tudom mi lesz :) De korábban sokáig tartott bennem az a gondolat is, hogy az első bejegyzés majd mi más, mint épp a Gondolatok című nagyon régi (dehogy régi, csak kissé több mint 20 éves) versem lesz. Ami több szempontból is meghatározó (volt) nekem, és sokáig azt is hittem, hogy ez volt az első vers, amit írtam. Hiszen évekig motoszkált bennem a fenti, tavaszi vers lehetősége mellett az is, hogy ha elindul egy ilyen honlap, akkor akár ezzel a legelső irománnyal is kezdődhet majd az első bejegyzés.

E "töprengési" időszak alatt viszont sok minden más mellett talán az is kiderült számomra, hogy nem baj, ha nem ragaszkodom valamelyik gondolatomhoz. Sőt, az ellenkezője még akár kifejezetten izgalmas is lehet. Így a hosszú előkészületek alatt elvetettem az időponthoz való belső rögzítettségemet is, hogy ennek a honlapnak márpedig ekkorra vagy akkorra el kell készülnie. Úgy voltam vele, hogy alakuljanak a "dolgok", ahogy ők tudnak, és pl. nem úgy, ahogy én azt hiszem, hogy tudom. Meg miért ne bízhatnék abban, hogy ők nálam jobban tudják. Vagy miért ne engedhetném meg nekik azt, ahogy nekik jó? Hiszen addig a végeredmény sem lesz igazán megfelelő.

2020 tavaszán már készülőben volt a honlap, és ez időszak alatt jutott eszembe, hogy volt egy füzetem, amibe a legelső írásaimat raktároztam. Meg is kerestem a fent említett, több mint 20 éves verset. És akkor jöttem rá, hogy már a Gondolatok előtt is voltak irományaim, bár azokat nem igazán tartottam említésre méltónak.

(Persze ez nem mérce, mint ahogy természetesen más sem. Mint ahogy „a fiók mélysége” sem, ahova az irományaim egy része valamikor került.)

A füzet lapozgatása közben néhol világos, néhol kissé homályosabb területekre tévedtem. Ugyanis sokáig úgy emlékeztem vissza, hogy valamikor tizenéves korom végén már írogattam, de az érettségi előtt szinte már biztosan, mert abban az időszakban már gyakran előfordult, hogy kevertem az iskolai tanulmányok és az eszembe jutó versfoszlányok vagy naplókezdemények jegyzetelését. 

Aztán a keresgélés közben újra kiderült számomra, hogy ezen időszak előtt még fontosabb dolgok is történtek. Például az, hogy a 15. születésnapomra kaptam egy gitárt a szüleimtől. Arra már nem emlékszem, hogy tudták-e, hogy vágyok-e egy ilyen hangszerre, vagy sem, de az biztos, hogy az a bolgár gyártmányú Jolana akusztikus gitár bármilyen is volt, én kb. 1 évig (de még utána is) úgy voltam vele, hogy el nem tudtam volna képzelni egy napomat sem nélküle. Emlékszem, bennem volt minden nap a félelem és szó szerint a frász, hogy mi lesz, ha mennem kellene hosszabb időre valahova (akár még 1-2 napra is), akkor hogyan fogom én kibírni a gitár és gitározás nélkül. Még úgyis, hogy szerintem hetekig, hónapokig nem is tudtam jól behangolni a gitárt (bár később, amikor már tudtam, kiderült, hogy azt a gitárt szinte nem is lehetett). De még ezen a behangol(hat)atlan gitáron is órákig tudtam játszani, mielőtt egy könyv segítségével és némi lelkes, autodidakta ráhatással nem kezdtem el már az akkordok irányába is továbbtanulni.

És pont ezek kapcsán jutott eszembe: én nem is nagyon terveztem, hogy majd valamikor verseket írok. Mielőtt megkaptam a gitárt, szövegeket csak azért írtam, mert azt gondoltam, hogy ha van némi dallamuk a lejegyzett soroknak, akkor talán egyszer majd hasonlíthatnak egy dalhoz. 
Az ezredik páros év előtt eszerint indultak az első általam írt versek is. Ezek közül pedig ez volt a legelső a Füzetben...

Az utcán

Egyik nap, délután.
Megyek némán az utcán.
Úgy fúj a szél, hogy felém bújik,
Egészen gyorsan a nyakamig.
Így fokozódik minden s mi vagyok,
És lehet, hogy már nem is akarok
Tovább menni az utamon.

De közben...
Gyűlik a sár a talpam alatt.
S egészen sokáig bennem maradt -
Egy érzés, mely ki tudja meddig tart majd.
Úgy süllyednek a mindennapok,
Hogy nem is tudom már merre vagyok.
De várom és látom újra a napot,
S örülök ismét, hogy velem ragyog.

Közben mikor ezt gondoltam,
Nem is tudtam, merre megy az utam.
Nem is fogja tudni senki,
Hisz nem is tudják megfejteni,
Hogy hová iS-tart.

Az időpontja szinte biztosan 1996 előtt lehetett, nagy valószínűséggel 1995 telén vagy tavaszán (talán ezért is lett kicsit iskolás:). A hozzávetőleges dátum úgy derült ki, hogy a füzet lapozgatása közben rájöttem, hogy e „versdal” és az első irományokat egy olyan hosszabb írás követte, amit az 1996-os atlantai olimpia után jegyzeteltem le, és amit azt követően akartam beküldeni a Sport Plusz hetilap szerkesztőségébe és egyik rovatába, hogy az újság akkori főszerkesztője (aki a közelmúltban teljesen más téma miatt kapott szerepet a nyilvánosság előtt) az én olvasatomban szinte felelősségre vonta a magyar sportolókat, hogy Atlantából, a korábban általa vizionált 15 aranyéremből csak 7-et hoztak haza. Én meg 16 évesen, mint nagy sportrajongó úgy éreztem, hogy az újság nyilvánossága előtt is meg kell védenem az olimpikonokat a nagyfokú igazságtalanságoktól.

Visszatérve még a fenti "Az utcán"-ra: Mikor megtaláltam, rájöttem, hogy nem is számít a vers minősége. Jó vagy nem jó? Teljesen mindegy. Sokkal hasznosabb volt az a belső időutazás, amely során újra felderengett, hogy mik is azok az alapvető mozgatórugók, amiket az évek során gyakran hajlamosak vagyunk elfeledni, de amiket talán a jövő miatt is, biztos, hogy a jelenben is érdemes lenne újra és újra működésbe hozni! 

(A vers néhol az eredetinél kissé újabb, "modernizált" köntöst, és új értelmet is kapott. Zenék esetén úgy is mondhatnánk: ez egy újrakevert változat, vagy ahogy angolul mondanánk: digitally remastered.) 

Végül is, miért ne? Hiszen egy versdalról van szó.